Pásztor Zsófia vagyok az ELTE tanári mesterszakos, első éves hallgatója. Alapszakos tanulmányaimat történelem szakon 2012 őszén kezdtem, szintén az ELTE-n. Már a felvételi jelentkezés benyújtásának időpontjában is teljesen biztos voltam abban, hogy pedagógus szeretnék lenni. Ez az ambícióm igen korán megmutatkozott, már a középiskolás éveim elején egész biztosan állítottam, hogy semmilyen más hivatást nem tudok elképzelni magamnak. Szerencsés vagyok, hiszen mind általános iskolai, mind középiskolai éveim alatt olyan tanárok vettek körül, akik igazán hivatásuknak tekintették szakmájukat, és nem csak egy kényszer volt számukra, hogy be kell menni az órára vagy éppen foglalkozni kell a gyerekekkel. A történelem, mint szak megválasztása nem jelentett kérdést, hiszen kezdetektől fogva nagyon érdekelt, illetve mindig is a történelem tanárnőimmel kerültem a legszorosabb kapcsolatba, azonban tudtam, hogy egy tanárképes minort kell választanom ahhoz, hogy a mesterképzésre való jelentkezésnél ez ne okozzon gondot. Döntésem értelmében a német lett a másik szakom, mely szintén közel áll hozzám, ezenkívül rettentően fontosnak tartom a nyelvek oktatását, és úgy gondolom, hogy Közép-Európában a német nyelv ismerete szükséges, de mindenesetre sok-sok előnyt hordoz magában.
Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen már a gyakorlatok előtt (még mind a rövid, mind a hosszú gyakorlat előttem áll) lehetőségem nyílt belekóstolni a tanári létbe. Már középiskolás koromban alkalmam nyílt fiatalabbak száméra történelmi témájú szakkört tartani, melynek keretében általában egy-egy versenyre készültem velük. , melynek keretében egy Széchenyi István tematikájú versenyre készíthettem fel őket. Természetesen ez nem nevezhető igazán tanításnak, ugyanakkor 16 évesen nagy felelősséget, kihívást jelentett számomra, főleg mivel tényleg szabad kezet kaptam, jórészt rajtam múlott, hogyan teljesítenek a csapatok. Rengeteg befektetett munkát, odafigyelést, időt igényelt a feladat. BA-s éveimtől kezdve folyamatosan foglalkozom különóra keretében kisebb gyerekekkel. A mai napig rendszeresen tartok német különórákat, korrepetálást, az igényeknek megfelelően. Nagyon szeretem ezeket az alkalmakat, mivel lehetőségem nyílik a jövendő munkámat gyakorolni, ugyan elég steril keretek között, és alkalmanként csak 1-1 tanulóval, de véleményem szerint tapasztalatnak, gyakorlásnak nagyon hasznos. Ezenkívül lehetőségem van különböző típusú gyerekekkel foglalkozni, akik mind-mind teljesen más fajta odafigyelést, bánásmódot vagy éppen tempót igényelnek. Eddigi legfontosabb tapasztalatomnak azt tartom, amikor gimnáziumi történelemtanáromat helyettesíthettem esti iskolában, ahol két dupla történelemórát tartottam kilencedik és tizedik osztályban. Ez a feladat ismét nagy kihívás elé állított, hiszen teljesen egyedül kellett kiállnom az osztályok elé, ahol szinte mindenki idősebb volt nálam, megtartani az órákat, lehetőleg érdekesen, ugyanakkor figyelembe véve azt hogy ez egy esti iskola, és nem várhattam túl nagy aktivitást a jórészt munka után érkezőktől. Végül ez lett eddigi talán legpozitívabb élményem, mivel nagyon élveztem a tanítást, illetve igen pozitív visszajelzést kaptam az osztályoktól. Úgy érzem, hogy mindezen tapasztalatok nagymértékben segítenek a tanári fejlődésemben.
Úgy gondolom, hogy jó úton haladok ahhoz, hogy elsajátítsam tanári kompetenciákat, ugyanakkor véleményem szerint ez összefüggő, hosszabb és folyamatos gyakorlat nélkül lehetetlen. Pillanatnyilag az elméleti alapozás fázisában vagyok, ahol a szaktárgyi tudás mellett a szakmódszertani alapokat szintén elsajátítom. Célom, hogy ez az alap minél biztosabb legyen, hogy tudjak rá építkezni, s hogy egy olyan pedagógus legyek, aki a tanári kompetenciák minél átfogóbb elsajátítására és megvalósítására egyaránt képes, s akinek kezei közül életrevaló, reális önképpel rendelkező, kiegyensúlyozott, nyitott és érdeklődő fiatal felnőttek kerüljenek ki.
Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen már a gyakorlatok előtt (még mind a rövid, mind a hosszú gyakorlat előttem áll) lehetőségem nyílt belekóstolni a tanári létbe. Már középiskolás koromban alkalmam nyílt fiatalabbak száméra történelmi témájú szakkört tartani, melynek keretében általában egy-egy versenyre készültem velük. , melynek keretében egy Széchenyi István tematikájú versenyre készíthettem fel őket. Természetesen ez nem nevezhető igazán tanításnak, ugyanakkor 16 évesen nagy felelősséget, kihívást jelentett számomra, főleg mivel tényleg szabad kezet kaptam, jórészt rajtam múlott, hogyan teljesítenek a csapatok. Rengeteg befektetett munkát, odafigyelést, időt igényelt a feladat. BA-s éveimtől kezdve folyamatosan foglalkozom különóra keretében kisebb gyerekekkel. A mai napig rendszeresen tartok német különórákat, korrepetálást, az igényeknek megfelelően. Nagyon szeretem ezeket az alkalmakat, mivel lehetőségem nyílik a jövendő munkámat gyakorolni, ugyan elég steril keretek között, és alkalmanként csak 1-1 tanulóval, de véleményem szerint tapasztalatnak, gyakorlásnak nagyon hasznos. Ezenkívül lehetőségem van különböző típusú gyerekekkel foglalkozni, akik mind-mind teljesen más fajta odafigyelést, bánásmódot vagy éppen tempót igényelnek. Eddigi legfontosabb tapasztalatomnak azt tartom, amikor gimnáziumi történelemtanáromat helyettesíthettem esti iskolában, ahol két dupla történelemórát tartottam kilencedik és tizedik osztályban. Ez a feladat ismét nagy kihívás elé állított, hiszen teljesen egyedül kellett kiállnom az osztályok elé, ahol szinte mindenki idősebb volt nálam, megtartani az órákat, lehetőleg érdekesen, ugyanakkor figyelembe véve azt hogy ez egy esti iskola, és nem várhattam túl nagy aktivitást a jórészt munka után érkezőktől. Végül ez lett eddigi talán legpozitívabb élményem, mivel nagyon élveztem a tanítást, illetve igen pozitív visszajelzést kaptam az osztályoktól. Úgy érzem, hogy mindezen tapasztalatok nagymértékben segítenek a tanári fejlődésemben.
Úgy gondolom, hogy jó úton haladok ahhoz, hogy elsajátítsam tanári kompetenciákat, ugyanakkor véleményem szerint ez összefüggő, hosszabb és folyamatos gyakorlat nélkül lehetetlen. Pillanatnyilag az elméleti alapozás fázisában vagyok, ahol a szaktárgyi tudás mellett a szakmódszertani alapokat szintén elsajátítom. Célom, hogy ez az alap minél biztosabb legyen, hogy tudjak rá építkezni, s hogy egy olyan pedagógus legyek, aki a tanári kompetenciák minél átfogóbb elsajátítására és megvalósítására egyaránt képes, s akinek kezei közül életrevaló, reális önképpel rendelkező, kiegyensúlyozott, nyitott és érdeklődő fiatal felnőttek kerüljenek ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése